🐔 Hogyan érhetjük el a legjobb eredményeket brojlercsirkéknél? - Te tudtad?

Teljes környezeti és technológiai útmutató

A brojlercsirkék genetikai potenciálja csak akkor érvényesül, ha a tartási körülmények optimálisak. A hőmérséklet, a páratartalom, a telepítési sűrűség, az alom minősége és a világítási program együtt határozza meg a növekedési erélyt, a takarmányhasznosítást és az állomány egészségügyi állapotát. Ha ezek közül akár csak egy is “félremegy”, a legjobb takarmány sem fogja kihozni az állományból a maximumot.

Hőmérséklet, ami mindent elindít

A naposcsibék hőszabályozása még fejletlen, ezért a telepítéskor beállított hőmérséklet kritikus. Jó kiindulási pont, ha a létesítmény hőmérséklete 34 °C körül van, a csibék telepítésekor a területen pedig 29–30 °C. Ezután néhány nap elteltével fokozatosan csökkenteni kell a hőmérsékletet a csibék életkorának megfelelően, és közben az időjárási viszonyokat is figyelembe kell venni.

A csibék viselkedése nagyon gyors visszajelzést ad. Ha túl meleg van, a csibék a kör szélén helyezkednek el, és kerülik a hőforrást. Ideális környezetben egyenletesen oszlanak el. Túl hideg esetén összetömörülnek a hőforrás alatt. Ha huzat éri őket, akkor gyakran egy oldalra húzódnak. A nem megfelelő hőmérséklet csökkenti a takarmányfelvételt, rontja a növekedési eredményeket, és szélsőséges esetben az állomány egészét visszafoghatja.

Páratartalom, ahol a mikroklíma eldől

Az optimális relatív páratartalom általában 60–70% körül van. A túl magas páratartalom kedvez a higiéniai és légúti problémáknak, rontja az alom minőségét, és összességében gyengítheti az állományt. A túl alacsony páratartalom ezzel szemben fokozott porképződést okozhat, ami irritálja a légutakat, és tartósan terhelheti a madarakat.

Itt a szellőztetés a kulcs, mert nem csak a levegő “frissítéséről” van szó, hanem a nedvesség és az ammónia kontrolljáról is. A cél az, hogy a pára ne csapódjon le, az alom ne vizesedjen, és a levegő minősége végig stabil maradjon.

Telepítési sűrűség, ami vagy segít, vagy rombol

Az optimális telepítési sűrűség gyakorlati irányként 13–15 csirke négyzetméterenként. Ha túlzsúfolt a tér, az stresszt okoz, rontja az alom állapotát, nő a betegségek kockázata, és általában romlik a takarmányhasznosítás. Ilyenkor nem csak az számít, hogy mennyit esznek, hanem az is, hogy mennyire tudnak pihenni, hűteni magukat, és mennyire jutnak könnyen vízhez és takarmányhoz.

A jó eredményekhez az is kell, hogy a csirkék egyenletesen használják ki a teret. Ha vannak “zsúfolt” és “üres” zónák, az szintén rontja az egyöntetűséget, és a végén a testtömegben is látszani fog.

Alom, az istálló higiéniai alapja

Az alom állapota nem esztétikai kérdés, hanem teljesítménykérdés. Jó irány, ha télen körülbelül 15 cm, nyáron 8 cm alomvastagsággal számolsz. A megfelelő alom felszívja a nedvességet, csökkenti az ammóniaterhelést, és hozzájárul a lábegészséghez.

Az alom rendszeres ellenőrzése elengedhetetlen. Ha csomósodik, vizesedik, vagy ammóniaszag jelenik meg, akkor az egyértelmű jelzés arra, hogy a szellőztetés, az itatás, a sűrűség vagy a hőmérséklet nincs teljesen rendben. Ilyenkor érdemes gyorsan beavatkozni, mert a lábproblémák és a légúti terhelés sokkal többe kerül, mint egy időben meghozott korrekció.

Világítási program, ami a ritmust adja

A világítás közvetlen hatással van a takarmányfelvételre, a növekedési intenzitásra, a csontozat fejlődésére és a pihenési ciklusokra. A cél nem az, hogy “mindig világos legyen”, hanem az, hogy a csirkéknek legyen egy stabil ritmusuk, és legyen idejük pihenni is.

Egy gyakran alkalmazott program például így alakulhat:

• Az első két napban 24 óra világos.
• A 3–7. nap között 23 óra világos és 1 óra sötét. 
• A 8. napon 22 óra világos és 2 óra sötét.
• A 9. napon 21 óra világos és 3 óra sötét. 
• A 10–28. nap között pedig 20 óra világos és 4 óra sötét.
• A 29. napon 21 óra világos és 3 óra sötét.
• A 30. napon 22 óra világos és 2 óra sötét. 
• A 31. naptól a hízlalás végéig 23 óra világos és 1 óra sötét javasolt.

A 10–28 nap közötti napi 4 órás sötét periódus különösen fontos a csontozat megfelelő fejlődése és a lábproblémák megelőzése szempontjából. Ha a pihenőidő kimarad, az gyakran nem azonnal, hanem később, a mozgásban, a lábak terhelhetőségében és az egyöntetűségben üthet vissza.

Vörös madártetű, a rejtett veszély

A vörös madártetű, vagyis a Dermanyssus gallinae a baromfitartás egyik legjelentősebb külső parazitája. Vérszívása stresszt okoz, csökkentheti a teljesítményt, és komoly gazdasági veszteséghez vezethet. A nehezebb része az, hogy sokszor nem nappal látszik, hanem rejtve, a repedésekben, a berendezések illesztéseiben bújik meg, és főleg éjszaka aktív.

Rendszeres ellenőrzés és megelőző védekezés nélkül könnyen elszaporodik, ezért érdemes a technológiai rutin részévé tenni a kontrollt, még akkor is, ha “most épp nincs gond”.

A végén ez dönt

A brojlercsirkék eredményes nevelése az alábbi tényezők összehangolt működésén múlik. Megfelelő hőmérséklet, optimális páratartalom, ideális telepítési sűrűség, jó alom, tudatos világítási program és parazitamentes környezet. Ha ezek együtt rendben vannak, a takarmány is sokkal jobban tud dolgozni, és látványosan javulhat az egyöntetűség, a növekedés és a takarmányhasznosítás.

Ha brojlercsirkékkel foglalkozol, nézz körül a webshopban is, mert több olyan terméket is találsz, ami a nevelési időszakot támogatja, legyen szó indító és nevelő tápokról, kiegészítőkről vagy állattartási alapanyagokról. Kövess minket Facebookon is, hogy ne maradj le a következő gyakorlati útmutatókról. ✨